A homoki árvalányhajat (Stipa borysthenica) választották 2026-ban az Év Vadvirágának.

A leadott szavazatok alapján 2026-ban az év vadvirága a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) lett. Kevéssel maradt el mögötte a szintén közismert kék szamárkenyér (Echinops ruthenicus), míg harmadik helyen a kevéssé ismert pézsmahagyma (Allium moschatum) végzett.

A hazai árvalányhajakat, még inkább a tollas szálkájú árvalányhajakat a legtöbben ismerik. Azt már inkább csak a szakmabeliek tudják, hogy nálunk összesen 6, ebbe a csoportba tartozó árvalányhaj-faj él, amik elkülönítése nem mindig egyszerű, a termés mérete és a rajta húzódó szőrsorok mintázata segít ebben. Mivel a homoki árvalányhaj - nevéhez méltón - nyílt homoki gyepeink jellemző, társulásalkotó faja, így ha nem is 100%-os biztonsággal, de viszonylag könnyen azonosíthatók az ilyen helyen élő árvalányhajak ezzel a fajjal (esetenként a hegyi árvalányhaj is megjelenik hasonló homoki termőhelyeken).

A homoki árvalányhaj, mint az alföldi homokpusztáink jellegzetes faja, elsősorban a Duna-Tisza közén fordul elő, ahol sokfelé tájképileg is meghatározó. Kisebb, elszigetelt előfordulásai ismertek (voltak) a Középhegység peremein, a Kisalföldön és a Nagykanizsa körüli homokpusztákon is. Kisebb állományai közül sok megsemmisült az utóbbi időben a különböző beruházások, emberi beavatkozások következtében. Hasonlóképpen szűntek meg állományai a Homokháton is, ebben a régióban azonban arra is van példa, hogy korábban bolygatott területeken, felhagyott szántókon, autópályarézsűkön is nagy számban megjelenjen. A terület mind drasztikusabb kiszáradása számos növényfajt sodort az eltűnés közelébe, a homoki árvalányhaj viszont ennek a folyamatnak a nyertese is lehet. Szüksége is van erre, ugyanis világállománya igen kis területre korlátozódik: hazánk mellett Ukrajnában a Dnyeper menti homokterületeken jelenik meg, és kisebb foltokban Oroszország délkeleti részének homokterületein, elszigetelten pedig Európa néhány más homokterületén is.

A faj védelmét és fennmaradását leginkább élőhelyeinek, alkalmas termőhelyeinek megőrzésével tudjuk biztosítani.

Szűk elterjedési területén túl izgalmas sajátsága terméseinek viselkedése: ha nedvesség éri magukat a terméseiket, a hosszú szálkák (hajak) megcsavarodnak, és elkezdik befúrni magukat a talajba - így kerülve el, hogy a pusztákon gyakori szelek idő előtt tovafújják őket. 

Legközelebb, ha május végén vagy júniusban az M5 autópályán utazunk végig, figyeljük az út menti területeket, ugyanis könnyen láthatunk virágzó vagy már termést érlelő árvalányhaj-foltokat. Ha pedig alaposabban is kedvünk volna megfigyelni, milyen a növény megjelenése, bátran keressünk egy jobb állapotú homoki gyepet, ahol közelebbről is megismerkedhetünk az idei Év vadvirágával.