A homoki árvalányhajat (Stipa borysthenica) választották 2026-ban az Év Vadvirágának.

A leadott szavazatok alapján 2026-ban az év vadvirága a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) lett. Kevéssel maradt el mögötte a szintén közismert kék szamárkenyér (Echinops ruthenicus), míg harmadik helyen a kevéssé ismert pézsmahagyma (Allium moschatum) végzett.

A hazai árvalányhajakat, még inkább a tollas szálkájú árvalányhajakat a legtöbben ismerik. Azt már inkább csak a szakmabeliek tudják, hogy nálunk összesen 6, ebbe a csoportba tartozó árvalányhaj-faj él, amik elkülönítése nem mindig egyszerű, a termés mérete és a rajta húzódó szőrsorok mintázata segít ebben. Mivel a homoki árvalányhaj - nevéhez méltón - nyílt homoki gyepeink jellemző, társulásalkotó faja, így ha nem is 100%-os biztonsággal, de viszonylag könnyen azonosíthatók az ilyen helyen élő árvalányhajak ezzel a fajjal (esetenként a hegyi árvalányhaj is megjelenik hasonló homoki termőhelyeken).

A homoki árvalányhaj, mint az alföldi homokpusztáink jellegzetes faja, elsősorban a Duna-Tisza közén fordul elő, ahol sokfelé tájképileg is meghatározó. Kisebb, elszigetelt előfordulásai ismertek (voltak) a Középhegység peremein, a Kisalföldön és a Nagykanizsa körüli homokpusztákon is. Kisebb állományai közül sok megsemmisült az utóbbi időben a különböző beruházások, emberi beavatkozások következtében. Hasonlóképpen szűntek meg állományai a Homokháton is, ebben a régióban azonban arra is van példa, hogy korábban bolygatott területeken, felhagyott szántókon, autópályarézsűkön is nagy számban megjelenjen. A terület mind drasztikusabb kiszáradása számos növényfajt sodort az eltűnés közelébe, a homoki árvalányhaj viszont ennek a folyamatnak a nyertese is lehet. Szüksége is van erre, ugyanis világállománya igen kis területre korlátozódik: hazánk mellett Ukrajnában a Dnyeper menti homokterületeken jelenik meg, és kisebb foltokban Oroszország délkeleti részének homokterületein, elszigetelten pedig Európa néhány más homokterületén is.

A faj védelmét és fennmaradását leginkább élőhelyeinek, alkalmas termőhelyeinek megőrzésével tudjuk biztosítani.

Szűk elterjedési területén túl izgalmas sajátsága terméseinek viselkedése: ha nedvesség éri magukat a terméseiket, a hosszú szálkák (hajak) megcsavarodnak, és elkezdik befúrni magukat a talajba - így kerülve el, hogy a pusztákon gyakori szelek idő előtt tovafújják őket. 

Legközelebb, ha május végén vagy júniusban az M5 autópályán utazunk végig, figyeljük az út menti területeket, ugyanis könnyen láthatunk virágzó vagy már termést érlelő árvalányhaj-foltokat. Ha pedig alaposabban is kedvünk volna megfigyelni, milyen a növény megjelenése, bátran keressünk egy jobb állapotú homoki gyepet, ahol közelebbről is megismerkedhetünk az idei Év vadvirágával.

Az Év Vadvirága kezdeményezés célpontjában a hazánkban honos ritka, vagy ritkulóban levő növényfajok megismertetése, védelme és a hozzájuk kötődő problémák feltárása, bemutatása áll. Az országos mozgalom útra indítása óta számos hazai védett vagy védendő növényfajjal foglalkozott, melyek megismertetésén keresztül a természetvédelem és a vadon élő növények iránt érdeklődő emberek sokasága érezte magáénak ezek megőrzésének fontosságát, és vett részt az adott Év Vadvirágához kapcsolódó eseményeken, programokon.
Az év vadvirága címet elnyerte már többek között a csodaszép leánykökörcsin, a kedves kikeleti hóvirág és az impozáns szibériai nőszirom is, de rajtuk kívül még számos látványos, vagy éppen rejtőzködően apró vadvirágunk várja, hogy felfedezze a nagyközönség.

Az Év vadvirágai voltak az  előző években:
2011: leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
2012: tavaszi hérics (Adonis vernalis)
2013: tavaszi tőzike (Leucojum aestivum)
2014: szibériai nőszirom (Iris sibirica)
2015: fehér szegfűk (Dianthus sectio Plumaria)
2016: mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris)
2017: kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis)
2018: kornistárnics (Gentiana pneumonanthe)
2019: magyar zergevirág (Doronicum hungaricum)
2020: nemes májvirág (Hepatica nobilis)
2021: vetési konkoly (Agrostemma githago)
2022: agárkosbor (Anacamptis morio)
2023: borzas len (Linum hirsutum)
2024: fehér tündérrózsa (Nymphaea alba)
2025: mocsári nőszőfű  (Epipactis palustris)

A hazánkban 2010 végén, magánkezdeményezésként indult ötlet túlnőtt az eredeti kereteken. Az idei évtől a mozgalom szakmai hátterét adó hétfős kuratórium mellett a szélesebb szakmai közönség e programba való bevonása, tájékoztatása kapcsán a  Magyar Biológiai Társaság is bekapcsolódott. Annak érdekében, hogy a mozgalom minél szélesebb társadalmi rétegekhez, minél több emberhez eljusson csatlakozott az Év Vadvirága mozgalomhoz a Vadonlesők Közössége Természetvédelmi Egyesülettel. Az Egyesület biztosítja a szavazáshoz szükséges technikai hátteret, és szervezi az elkövetkezendő években is a szavazásokat.

Szeretettel várjuk az érdeklődő növénykedvelőket az év vadvirágához kapcsolódó programokon! Fedezzük fel együtt a hazai vadvirágokat!